Mai filmünk egy színészi színkavalkád megtestesülése lesz. Apropó! Ha már itt tartunk említsük meg mit is jelent segíteni másokon. Talán kipótolod a csokiszeletjét a boltban mert csak 90 Ft van nála és az a bizonyos csoki 125 Ft-ba kerül? Legyen. Talán azt is jelenti, hogy segít költözni A-ból B-be? Az is. Viszont nem ilyen az igaz barátság. Mikor a szaros földbe döngölöd egy teljesen értelmetlen vitában és utána rájössz, hogy tévedtél és a bocsánat kérésed elfogadja az már igaz barátság. Nos akkor bele is kezdenék a mai eposzunkba azaz A Grand Budapest Hotel. Történetünk egy kitalált államban játszódik név Szerint a Zubrowka Köztársaságban ahol egy hajdan szép és fényűző hotel foglal helyet név szerint a Grand Budapest. Történetünk első fele a közeli múltban játszódik. Itt száll meg egy fiatal író Jude Law szereplésével aki narrációban mesél a dolgokról. Ekkora találkozik a hotel tulajdonosával aki Mr. Moustafa. Egy vacsora kíséretében kezdődik igazi történetünk. Főhősünk Gustave és Zero akik egy kalandos úton kerülnek egy festményhez aminek értéke igen jelentős. Kialakul egy baráti kötelék Gustave és Zero között ami végig kíséri a kalandunkat. Zseniális fordulatok és igen remek vásznon való elrejtéssekkel dolgozik a rendező Wes Anderson. Igen láthattuk már egy hasonló művét és azért mondom, hogy hasonló mert kifejezetten újító a kamera kezelése a filmben. Rengeteg jelenetet profilból készült mintha egy színpadi darab lenne. Zseniális! Vissza a cselekményhez. Helyszínekben gazdagnak nem mondható hiszen a film konkrétan egy hotelben, kastélyban,vonaton,börtönben és egy hegyen játszódik végig. Azonban a humor remek benne. Kicsit ódivatú, de remek. Azonban ne tévesszen meg senkit a színészi gárda felhozatala mert akikből sokat kapunk az Ralph Fiennes és Tony Revolori. A mellékszereplők válogatása nem tudom milyen úton folyt, de elképesztő. Edward Norton, Jude Law, Adrien Brody, Willem Dafoe, hogy pár nevet mondjak mert van még. Ezek mellett sikerült összerakni egy remek és vicces történetet. A forgatókönyvet úgy szintén Wes írta és nem rontott el semmit. Na jó azért Dafoe-t nem kellett volna úgy besminkelni mint egy vámpírt. Komolyan olyan mintha most mászott volna ki egy koporsóból. Értem én, hogy bérgyilkos, de akkor is.Eltekintve pár apró hibától amit sokan nem is vesznek észre, ha magukkal ragadja ez a mesés film akkor tökéletes esti kikapcsolódásnak titulálnék. Jó cselekmény, remek poénok, jó operatőri munka, remek színészek remek szerepben, és a fordulatok! Voldemort főleg nagyon ott van a szeren és olyan peckes bajsza van, hogy már-már megirigyeltem. Persze annyira azért nem buknék alá az olcsó húsnak mint ő teszi, de ízlések és pofonok.Nagyon élvezhetővé teszi a filmet a gyors helyszín és a történeti szálak rotálása. Nem is mondanék többet, ajánlom figyelmetekbe ezt a filmet egy esti, munka utáni vagy tanulás utáni kikapcsolódásra és talán megjön a kedvetek Wes másik filmjéhez a Holdfény királysághoz is.Köszönöm a figyelmet.

A zene hétköznapjaink fontos eleme. Úton, útfélen manapság mindenki bedugja csak a fülesét és kizárja a világot, hogy azt érezze amit a zene tud nyújtani, egy teljesen más világot. Vannak jó zenék és rossz zenék. Ízlések és pofonok ki mit ítél meg ennek vagy annak. Ami tagadhatatlan mindenkinek van az okos telefonján pár album a kedvenc előadóitól és nap mint nap bele-bele hallgat legyen ez számára ismert ám másoknak teljesen ismeretlen előadó a lényeg az amit neked nyújt az a dallam. Nos mai filmünk egy igen kétségekkel neki indult film és tévedtem...ez a film olyan amit újra néznék. Már csak a dalok miatt amiket összeraktak hozzá. Hát következzen a Szerelemre hangszerelve. Történetünk két szálon kezdődik. Dan azaz Mark Ruffalo a kiégett zenei producer aki alkoholizmusban keresi a menedéket miközben az élete apró darabokra hullani látszik. A másik szál pedig Gretta más néven Keira Knightley aki barátja miatt költözik New Yorkba aki feltörekvő zenész és láss csodát ki valósítja meg Dave karakterét? Adam Levine. Mikor megláttam alig akartam felismerni és féltem is tőle. Nem lett igazam azt a kevés szerepet amit kapott sikerült eljátszani úgy ahogyan kell, bunkó beképzelt majom módjára ami egy olyan emberre jellemző aki belekóstol a sztárok világába és megfeledkezik a szeretteiről. Remek mondhatom Adam, nem hittem benned, de rácáfoltál. Szóval Dave megcsalja Grettat és ez a szál hozza össze Dant és a "brit hercegnőt". Nos aki eddig nem szerette Keira alakításit az most mindent megbocsát neki. Olyan jó hangja van neki, hogy majdnem kiestem az ágyból mikor meghallottam. El sem akartam hinni, hogy ezt ő énekli pedig igen! Remek énekesnő és kezdem azt hinni pályát tévesztett az angol színésznő. De még a szerepét is könnyedén elviszi a hátán. Persze nem egy Ruffalo mert azért neki nehezebb dolga volt,de mint mindig ezt is megoldotta, sőőőőt remek alakítást nyújtott a részeges elváló félben lévő producer szerepében. A testbeszéde érzékelteti a defekteket a magánéletében illetve a magatartása ugyan csak. Amit elvár tőle az ember azt most is túlteljesítette. Az ember egy pillanatra meg is döbben, hogy ez tényleg ő? Piros pont a két főszereplőnek. A mellékszereplők től eltekinthetünk nagy szerepük nincsen kivétel Dan lányának aki próbálja apja figyelmét felkelteni kirívó öltözködésével illetve lázongó magatartásával. Ő fontos kapcsol a családi szálban. Gretta oldalán pedig Dave a volt pasi aki miatt képes lépni és nem megragadni az önsajnáltatós életben a szakítás után. A dalokat tényleg nagyon eltalálták nem csak amit Keira és Adam énekelnek, hanem mindegyiket. Bármelyik előadó dalát pörgetik be telitalálat. Az ír rendező John Carney remek filmet rakott. A film első felébe még egy "mementós" rendezői formát is sikerült belevinnie ami nekem személy szerint nagyon tetszett. Hibákat nem is nagyon tudnék felhozni. Számomra egy teljesen korrekt újranézős filmet hozott össze ami persze relatív, hiszen lesznek akiknek egyáltalán nem fog tetszeni. Ajánlani azoknak tudnám akik szeretik a zenés filmeket és rajonganak az alter zenékért. Nekik főnyeremény lesz a film. A romantika kedvelőinek úgyszintén, illetve a dráma kedvelőknek is figyelmébe ajánlanám legalább egy megtekintésre.
Köszönöm a figyelmet. Itt a végére beszúrnék egy számot a brit gyöngyszemtől:

Ma egy számomra kellemes meglepetést szeretnék boncolgatni. Halottak napja manapság elég elavult "ünneppé" kezd válni és főleg az idősebb vagy idősödő emberek látogatnak ki szeretteikhez és emlékeznek meg róluk milyen is volt velük. Számomra nem kell ehhez egy nap, hogy elhunyt szeretteimre emlékezzek. Kiönteném szívem,de most következzen a animációs filmünk Az élet könyve. Történetünk Mexikó szívében játszódik ahol Manolo és Joaquin legjobb barátok és a csapat harmadik tagja Maria. Természetesen mind a ketten érte versenyeznek más-más módszerekkel. Maria kénytelen Európába utazni hosszú időre így a két fiú elhatározzák mikor visszatér meghódítják a szívét és feleségül veszik, persze csak az egyikük...Szépen felcseperednek Manoloból bikaviador és mariachi zenész lesz míg Joaquin vitéz hősnek áll. Maria hosszú idő elteltével hazatér és elindul a verseny, győzzön a jobbik...Na itt egy részletet kihagytam, mivel nem szeretném lelőni ezt a "aprócska" részletet mivel szerintem ez teszi zseniálissá ezt a mesét. Tényleg húszon éves fejjel, hulla fáradtan álltam neki és képes volt felvillanyozni engem. Nagyon tetszett maga a történet is mert kilépett az eddig megszokott mesék kavalkádjából illetve maga az animáció. Nos most itt ki is térnék erre. Szerintem nagyon egyben van ahogyan megalkották az egészet. A emberi világot és a holtak világát is. Hopp Spoiler! Igen kicsit Tim Burtonosra vették a film második felét, de még ez sem rontotta el. Maga a színvilág amivel a gyerekeket akarták megfogni, hogy elálljon a lélegzetük mikor a szemeik a képernyőre tapadnak, ez sikerült szerintem a felnőtt korosztályban is elérni. Ilyen animációs színvilágot ritkán lát az ember. Minden elem amit beletesznek ad egy kis pluszt a hangulathoz. Maga a történetben sokat énekelnek, de ez el is várt egy gitáros mexikói főszereplővel...szerintem. A cselekménye pörgős így a néző abban a másfél órában amíg fel nem jön a vége felirat nem unatkozik egy percet sem. Személy szerint még kicsit vissza is cseperedtem gyereknek mikor a...hát igen azt lelőttem a holtak vagyis a nem feledettek...hopp megint spoiler...világában van Manolo és a matador csarnokba van. Hát én konkrétan izgultam mi lesz a vége. Gyerekesen hangzik mert mindenki tudja happy end mindig a vége,de azért mégis...ember.Nos itt van ez a kép is ami szerintem érvadó lehet amellett, hogy legalább egyszer látnotok kell. Azt nem is mondtam vannak olyan karakterek akik az idiótaságaikkal csalnak mosolyt az arcunka. Tanulsága mint minden mesének itt is van nem is egy szerintem. Remek mese a gyerekeknek a barátságról, a családról és az álmokról, talán még a szerelemről is...na jó ilyenről én hallani sem akarok! Lényeg a lényeg, minden korosztálynak ajánlani tudom. Ki mennyire szeretni a kicsit misztikusabb meséket mert ez bizony az és nagyon eltalálták! Az egyetlen hibája talán a filmnek Csening Tatú.Köszönöm a figyelmet.

Ma a Jobb ha hallgatsz című filmet fogom boncolgatni. A mai világban bárki bármit írhat az interneten és, ha jó szavakat használ bárkivel bárhit el tud hitetni. Pontosabban remekül kell előadni a hazugságot és sokak számára mindjárt igazság válik belőle. A kérdés felvetődik...mit is kellene akkor elhinnünk. A mai filmünk pontosan bemutatja egy igaz szavú ember szemszögéből mit is jelent, ha hazugnak titulálják, milyen érzés a becsapás és a megbéklyózás. Filmünk "főhőse" Gary Webb egy kis lapnál újságíró Californiában és talál magának egy remek sztorit amiből egyből felkerülhet a csúcsra.Említettem, hogy megtörtént események alapján készült a film? Nem? Akkor most mondom, igen bizony ez a valóság ezért is tudja megdöbbenteni az embereket. A teljes igazságot vezeti fel amit az amerikai kormány hírszerzése azaz a CIA tett a 90-es évek előtt. A történet bemutatja Webb oknyomozói munkásságának mesterművét amit hazugságnak tituláltak 1996-ban, és bolondban mondták, hogy ilyen szörnyűségetek gondol. A film tökéletesen mutatja be egy ember lassú és kínkeserves összeomlását lelkileg a magatehetetlenség gödrében. Az információ adott, de nem tud élni vele. Én így fejezném ki magam a történetről. Jeremy Renner jó színészi alakítást ad a filmben és itt igazából be is zárul vele a kör. Túl sok fontos szereplő rajta kívül nem is adódik a cselekményben. Nevek és nevek tömkelege zúdul a nézőre és próbálja összerakatni velük a képet.Igazából mindenki más felejthető a filmben.Ez csak róla szól és az élete tönkretételéről. Makacs módon beleveti magát abba amibe nem szabadna a hírnév és sikerért, az igazságért, hogy minden kiderüljön. A történetben az informátorok felkutatása illetve az USA és Nicaragua közötti kapcsolat keresése a fő célja Webbnek. Sok dolgot megtud amit ő maga sem akar elhinni és oly mélyre ássa magát az ügyben, hogy nem bír el vele. A film jól kezeli a munkabeli és a magánügyes konfliktusokat és ezeknek az egybefuttatását. Értékeljünk... őszintén megvallom, talán kicsit hosszúra sikeredett a film ezzel a 2 órával bár így sem voltak ANNYIRA felesleges szálak. Hiszen a film egy önéletrajzi film így sok minden amit nem tartunk lényegesnek, igen is lényeges. Azoknak ajánlom a filmet akik szeretik az akció nélküli izgalmakat mert itt garantálom, ha sikerül felvenned a fonalat a filmmel akkor nagy áll leesések lesznek itt-ott. A zodiákus című filmhez tudnám hasonlítani, persze nem képes olyan szintekre emelkedni a történet mint a sorozatgyilkos epikai műve. És vigyázz! mert mindig figyelnek!

Ma egy Microsoft Studio játékot tennék napirendre. A játék egyaránt megjelent PC-re Steamen illetve Xbox-ra kizárólag CSAK letölthető. Hát számomra szavak nincsenek rá. kiszakadtunk az FPS zombi killer játékok özönéből és elhozták nekünk ezt. A játék 2013-ban jelent meg. Grafikailag nincs a toppon viszont ez sem jelent bajt. A játék hangulata minden téren átható tud lenni. Mondhatnám a TWD hangulatát idézi helyszínekben és karakterekben egyaránt. Próbáltak újat alkotni a MS-nél nem úgy mint a Rockstarnál. Elhoztak nekünk egy remek sandbox játékot, ahol egy maroknyi túlélővel kell tengetned a napjaidat. Élelmet, lőszert gyógyszert kell keresgélned, hogy túléld a zombicsordák hadát. Itt még nem mennék bele a játék menetébe mert ezt csak felvezető cikknek szántam így meg is hagyom majd a későbbiekben egy következő résznek. A játék próbál elég valósághűen dolgozni és azt kell mondjam elég sok mindenben sikerült. Jelen helyzetben pár dolgot lehet kifogásolni a játékban, de azokat sem teljes mértékben mert a játék így élvezhető. Eddig megérkezett az alap játék aminek a sztorija is megvan viszont nem túl hosszú. A siker miatt még 2013 őszén kidobtak egy Breakdown kiegészítőt ami elérhetővé teszi, hogy sztorin kívül tudjad tolni unalmas óráidban. A küldetések itt ugyan úgy megmaradtak annyi, hogy random dobálja be őket miközben próbálod vezetni a kis csoportodat. Majd érkezett a 3. rész azaz a Lifeline ami inkább az extrém játékosoknak van. Bedobnak egy nagyváros szélére és a külvárosban kell gyűjtögetned,de! vigyázz mert éjszaka a kis katonai erődödet miden alkalommal megrohamozzák a zombik és ez napról napra nehezebb visszaverni. A Breakdown hasonló cipőben jár mivel, ha már kellő mennyiségű órát beleöltél a játékba ez is automatikusan nehezedik. Persze később erről is beszélek még.

Természetesen a sikernek köszönhetően most tavasszal érkezik egy újabb kiegészítő és élvezhetjük továbbra is a szériát. Nos így felvezetőnek ennyit gondoltam és további részekben részletezném a játék pontos menetét. A játékot komolyan ajánlani tudom és megéri az árát! Jelenleg Xbox-ra 4990-ért dobálják mind a 3 rész! PC-re már húzósabb az ára ott a Steamen 19 euró az alap játék és + 13 mind a kettő kiegészítő mellé. Xbox-ra viszont ennyiért ajándék. Köszönöm a figyelmet.

Hosszas gondolkodás után úgy éreztem a The Giver más néven Az emlékek őre lesz azaz áldozat ami terítékre kerül. Újabb világhírű sikerkönyv blablabla...na igen lehet, hogy a könyv zseniális nem volt szerencsém még eljutni oda, hogy beleolvassak viszont a filmnek vannak gyenge pontjai. Az alap történetet vázolva az emberek lemondtak a régmúlt emlékeiről legyenek azok jók vagy rosszak. Közösségekben élve mindenkinek megvan a szerepköre mit csinál a társadalom érdekében. Itt kerül be a főhősünk a történetbe Jonas. Kiválasztják arra, hogy az egyre csak idősödő emlékek őrétől átvegye a feladatot,hogy egyedüliként emlékezzen mindenre. Kezded sejteni mi is történik szerintem a történetben. Rábíznak egy fontos feladatot egy tinédzserre. Nem tudja,hogy ő egy tini mégis úgy viselkedik minden helyzetben. Amiben kifejezetten jó a film az a társadalomkritika. Bemutatja miért nem jó, ha az embereket irányítani akarják és elveszik a szabad akaratukat. Nincsenek önálló döntéseik és gondolataik arról mit is szeretnének az életükkel. Jonasnak minden teljesen megdöbbentő mikor az emlékeket szépen lassan megkaparintja és csodálattal átéli a tudatában. A történet magyarán egy tökéletes jövőben játszódik ahol még a színeket sem látják mert bedrogozzák őket nap mint nap. A cél egy! Mindenki emlékezzen mindenre. Ami jó az szép ami rossz az csúnya. Amit szintén jól csináltak meg az emlékekbe való beleélés minden pillanata. Remek kivitelezés és tényleg ötletes egyes helyzetekbe való beleélés, az érzések legyen az félelem vagy öröm. Az ember még a végére el is hiszi, hogy Meryl Streep egy diktátor pedig ő is csak egy báb. Na,de érkezzenek a negatívumok mert az is van benne bőven. Párat említve talán az egyik legnagyobb hibája a filmnek, hogy RÖVID! A cselekmény alig akar kibontakozni majd hirtelen a zűrzavar és kavalkád közepén találjuk magunkat és már vége is a filmnek.Ezt nem lehet másfél órába összepréselni mikor oly sok mindenre ki sem térnek részletesen. Példa gyanánt ott van Rosemary szála. Röpke 10 percben elhadarják ki ő, mi volt ő és ennyi. Pedig elég fontos láncszeme ennek a láncreakciónak az egész történetben tekintve azt, hogy nincs is ott valójában. Elhiszem Taylor Swift játszotta őt,de istenem ennyire kidobni a kukába egy jó ötletet mert lusták voltak jobb szereplőt keresni neki.Másik részről pedig Jeff Bridges karakterét ennyire belesüllyeszteni egy katlanba nem lehet. Egy igen zseniális színészről beszélünk aki azért elvitte volna a karakterét az elvesztett lányán kívül más szálakban is. Pár hibát ígértem így a többit rátok hagyom és nézzétek meg mert meg lehet nézni. Nem egy klasszikus újranézős film viszont egy próbát megér. Sokan lehet úgy lesztek vele, hogy értékelitek a tömörségét. Mindenesetre Phillip Noyce elmehet a sunyiba, hogy a Salt ügynök után megint egy nem túl maradandó filmmel próbálta visszalőni magát a rivaldafénybe, hiszen egy Csontember-Csendes amerikai-Végveszélyben trió után többet várna az ember tőle.

Köszönöm a figyelmeteket.

A Drop azaz a Piszkos pénz című filmtől nem várunk túl sokat mikor leülünk megnézni. A történet szépen csordogál mint egy lassú csermely és a végén a földön keresed az állad hova is esett. Erős krimi ami leköti az embert kicsit több mint másfél órára. Tom Hardy és James Gandolfini remek duót alkot a filmben. Bob (Tom Hardy) csendesen tengeti napjait, reggel templomba megy majd dolgozni a csehóba újra és újra minden nap. A történet szerint Marv (Gandolfini) kocsmája volt régen,de a hatalmat szerző Örmény maffiózók megszerzik a csehóját és már csak alkalmazottként tengeti napjait ami nem tetszik neki. Bob teljesen elégedett az életével még egy kutyát és egy csajt is talál magának és persze itt jönnek a gubancok a történetbe.

Boby fiú gyanakodni kezd barátjára Marvra, hogy valami rosszban sántikál. Próbálkozik kideríteni a dolgokat, eközben egyre közelebb kerül új csajához akiről lehull szépen lassan a lepel. Majd a film végéhez közeledve Bob sem az a szende szűz jóllakott óvodás fiú mint amit mutatott eddig. Itt meg is állnék a feszültség keltésben és a csattanó lelövésében. Vérbeli klasszikussá lőtte be magát a krimi filmek piramisára ez a film. A sejtelmes történeti szálak szépen lassan összefutnak a végére és az ember egy pillanatra nem kalandozik el mert mire oda érne, hogy kezd unalmas lenni csepegtetnek nekünk pár izgalom morzsát amit csipegethetünk a következő csattanóig. Roskam második komoly rendezése a Bikanyak után és ismét telitalálat. Akit dicsérhetünk az Tom Hardy aki mindenkivel elhitet bármit és James Gandolfini aki a tőle megszokhatott szerepét adta még egyszer utoljára a vászonra. Negatívum talán pár mellékszereplő akik nem hozzák az elvárt teljesítményt és a túlzott magányos farkas szerepének erőltetése Bob szerepében. Pár teljesen felesleges szálat is sikerült belevinni amik nélkül is tökéletesen összeállna a kép a végére. Pár karakterről nem tudunk meg annyit mint amit elvárnánk és kissé frusztráltan adja magát a kérdés, hogy valójában milyen is ő, de persze ez is lehet szépsége a filmnek aki szereti a karakterek lezáratlan személyiségét.

Tom sokadszor mutatja meg, hogy ő mögötte már komoly színészi szerepek lifegnek a polcon trófeaként és sok trófea lesz még azon a polcon a jövőben. A realizmust tükrözi a film. Tanulsága is megvan a filmnek és zseniálisan adja az emberek tudtára, hogy soha ne ítélkezz külsőről mert aki te vagy az legbelül bújik meg legyen az jó vagy rossz. Amit mondani tudnék nektek mindenkinek ajánlani tudom aki szereti a jó krimiket. Ha megnézitek és nem riaszt el a gondolat a felirattól eredeti hangon tegyétek a megtekintését, persze a szinkron sem rossz viszont az eredeti hang nagyon megadja a film komor borongós hangulatát, illetve egy laza estére ajánlom amikor beülsz a fotelbe pár sörrel vagy egy kis bambival elrágcsálgatsz közbe egy kevés ropit vagy mogyit. Akaratlanul is tetszeni fog ezt garantálom.
Köszönöm a figyelmet.

Spoiler mentes!

Meglehetősen kemény dió a művészfilm. Nehezen emészthető és néhol nehezen is érthető...hát nem egy hollywoodi közönség film. Sokan vannak vele , ha nincs is benne nagyobb nevű színész bele sem kukkantanak ami igen nagy probléma és feledésbe merül a filmek enyészetében. Sokaknak az a név, hogy Alejandro González Iñárritu semmit sem mond pedig ő már letett az asztalra egy 21 grammot, egy Bábelt és egy kevésbé ismert mégis zseniális Buitifult, de majd most fog. Nos a színészi gárdára panaszunk nem lehet így előzetesben semmi betekintéssel. Michael Keaton és Edward Norton a film húzónevei mégis meg kell említeni egy Emma Stonet vagy egy Naomi Wattsot mellettük.Nagyon féltem Zach Galifianakis játékától, de kellemeset csalódtam a Másnaposok trilógia egyik "sztárjától". Képes a faszi kicsit komolyabb szerepet is magára venni és azt mégis viccesen hozni még, ha csak egy producert is alakít aki a kasszát kezeli.

Aki itt alakít az nem más mint az operatőr! A film azt az érzést kelti az emberben, hogy egy hosszú jelenet az egész film. A kamera kezelése zseniális és minden tisztelet kijár Emmanuel Lubezkinek aki meg is kapta a legjobb operatőr díját a BAFTA 2015-ös átadóján. A film olyan hosszú snittekkel dolgozik, hogy az ember néha észre sem veszi, hogy már egy teljesen más jelenetben van. A film vígjátéknak van titulálva én mégsem nevezném teljesen annak. Persze vannak benne vicces jelenetek amiken felnevet az ember, de mégis komoly dolgokat próbál az ember elméjébe operálni. Az érzést miszerint ne érd be kevesebbel ,ha képes vagy a nagyobb tettekre és természetesen az önmarcangolás nem vezet semmire mert ami megtörtént az megtörtént és nem lehet megváltoztatni. Maga az előre ítélkezés teljes kiirtása magadból hiszen amit nem ismersz és nem láttál azt ne próbáld megítélni előre. Nagy szavak egy rookie kritikustól , de tartom magam ezekhez. Amit Keaton és Norton leművelnek a filmben arra pedig szavak nincsenek. Teljesen bele tudja magát élni az ember a színpadi világba és részévé válik egy színészi társulatnak arra az időre amíg fel nem ugrik stáblista. A mellékszereplők hozzák a kötelezően jó alakításokat és a színes játékukkal keltenek feszültséget minden pillanatban.

A film két táborra osztható szét szerintem, vannak akiknek leesik az álluk olyan jó, illetve akik szerint nézhetetlen és unalmas filmet láttak és elvettek az életükből közel kettő órát. Akik mégis ráveszik magukat ,hogy beletekintsenek és rajonganak a művészibb filmekért azok nem fognak csalódni. Egy film utáni csevegésre abszolúte jó téma marad nektek a film. Értékeljünk pár mondatban. A film hangulata tökéletesen átjön a nézőre, a képi világa és a zenei világa magával ragadja az embert. A színészek a rájuk szabott szerepet mesteri 100% hozzák. Talán a nehezen emészthetősége az egyetlen gyengéje a filmnek. Én csak ajánlani tudom, de ha a szőr is feláll a hátadon a művész szó hallatán akkor viszont inkább bele se nézz mert itt még a humor sem leplezi a dolgokat, hogy kő kemény elgondolkodtató filmről beszélünk.
Köszönöm a figyelmeteket.